Nagyon izgatottan várták a gyermekek a felvidéki kirándulást. A gyermekek nagy része nem járt még korábban Szlovákiában. El sem tudták képzelni, hogy külföldön, idegen környezetben hogyan boldogulnak. Ehhez képest nagyon pozitív csalódás érte őket, hogy néhány szót értettek az ott élő emberek magyarul. A tapasztalatokat a szálláson minden este megbeszélték. A diákok tapasztalatot szereztek, hogy a kint élő emberek nem is idegenek, hanem több esetben igenis ízig-vérig magyarok, akik „külföldön ragadtak”. Ezt főként a meglátogatott iskolában a diákokkal való beszélgetés kapcsán tudatosították.
A kinti tájtól egyenesen el voltak ragadtatva, hiszen ők az Alföldről, a nagy pusztaságról érkeztek. A levegő tisztasága is élvezetes volt. Szerencsétlenségükre az időjárás nem volt kegyes hozzájuk, így többször is eláztak, a programokat nem mindig tudták olyan élvezettel véghezvinni a heves eső és zivatarok miatt.
Megható, hogy több híres várról, emlékműről is meg tudtak emlékezni. Többek között pl. Selmecbányán, ugyanis a 7. osztályos tananyaghoz nagyon jól illett, hiszen a Szent Péter esernyőjét néhány hete vették az irodalom órákon. A gyermekek személyesen is megtapasztalhatták, mi is az a kis falu, amelyről Mikszáth olyan szépen írt.
A lévai várban idegenvezető adott felvilágosítást mindenről, melyet a gyerekek fegyelmezetten, érdeklődve hallgattak.
Gimes vára is felemelő érzés volt. A palóc népművészetet már tanulták a gyerekek, de itt személyesen is megtapasztalhatták az ott élő múzeum tulajdonosának ragaszkodását a palócokhoz, s szenvedélyes gyűjteményének minden apró részletével megismerkedhettek.
A történelmi emlékhelyek megtekintése is nagyon tetszett mindenkinek, sok zarándokúton mentünk keresztül, így a testi edzés is minden napra megvolt.
Pozsony városa gyönyörű volt, sajnálták, hogy folyamatosan zuhogott az eső, de így is szívesen töltöttek el időt a város sétálóutcáin. Sajnos, Dévény vára kimaradt a programból, mert mindenki teljesen átázott, szinte megfagyott a kegyetlen időjárás kapcsán. De az iskolában pótolták, hiszen minden tudnivalót, fényképet megnéztek róla.
A program értékelése kapcsán „csak” annyit jegyeztek meg, hogy ők szívesen maradtak volna még néhány napot, valamint, hogy nagyon várják az újabb Határtalanul Pályázaton való részvételt. A szülőktől is rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, hiszen a gyermekek mindennel nagyon elégedettek voltak. A táj gyönyörű volt, az ételek finomak, a szállásadók pedig kedvesek. A szálláson sajnos magyarul sem beszéltek, de ez a gyerekeket nem zavarta. Minden egyes helyben készült fénykép átnézésekor csupa csillogó szempárok néztek vissza rám.
Összességében hálásan köszönjük a lehetőséget a felvidéki kiránduláshoz!