Nemzeti ünnepünkön iskolai közösségünk együtt emlékezett a hősökre.
Az igazgatóasszony ünnepi beszéde után a 3. osztályosok műsorát, mely kiegészült a 4. osztályosok kórusával láthatta a diák közönség.
Felkészítő pedagógusok: Havasi Mónika, Garai Ildikó, Málnási Margit, Győri-Sipos Gergő
Igazgató Asszony ünnepi megemlékező szavai:
„Ünnepel ma a magyar nemzet és ünnepelnek a magyar szívek szerte a világon! Szívünk felett hordjuk a három színű nemzeti kokárdát és a lelkünkben már dörömböl a kikeletet váró szabadulás vágya.
Mi a magyarnak a március 15-e?
Az, ami a bezárt rabnak a szabadulás édes pillanata, az, ami a sötét éjszakában vándorlónak, a hajnal első napsugara.
Hát addig nem voltunk szabadok?-kérdezhetitek.
Bizony nem voltunk. Sok évszázadon át szenvedett a magyar. Pusztította tatár, irtotta a török, majd mások parancsoltak neki.
Eljött azonban a rabmagyaroknak is az első napsugara azon a 1848. március 15-én. Ezen a napon rázta le rabsága bilincsét a magyar. Ez a nap volt az, amikor felbuzdult a magyar vér, különösen a magyar ifjúság szívében. Jókai, Petőfi, Vasvári, Kossuth, Széchényi, tisztelettel adózunk ma is hősök előtt. Kibontották újra Magyarország Nagyasszonyának lobogóját és a szabadság szót írták rá kitörölhetetlen betűkkel! Mert a cél, a közjó és az ország politikai és gazdasági függetlensége volt.
Akkor, ezen a napon nyilalt bele minden magyar szívébe, a földi emberek igazságtalansága ellen, az Istenhez esedezett ima: Isten, áldd meg a magyart !
Akkor, azon a gyönyörü március 15-én szabad lett a magyar.
Szabad lett szívében, reményeiben és kitartóan küzdött céljaiért a szabadságharcban. Emberfeletti, másfél évnyi harc után a túlerő letörte, megtiporta, de becsületét el nem vehette. Lelkét meg nem ronthatta. Tiszta magyar szívdobbanást érezzünk mi is a kokárdánk alatt.- „Mert nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért és keservben annyi hű kebel szakadt meg a honért.”
Nem bukott el a forradalom, mert a 12 pont legfontosabb követelése a jobbágyfelszabadítás érvényben marad, Ez az egy dolog is megérte a rentgeteg áldozatot, mert kézzelfogható napi valósággá vált a szabadság ezrek számára.
Nem bukott el, mert példa, és erő a zsarnokság elleni küzdelemben 1848.
A mérce, a mérték, amely széthúzás idején a szabadság gondolatával egyesíti a nemzetet.
Nekünk kik jelenleg békés országban élünk meg kell becsülnünk. Belőle tanulhatjuk meg életre váltani a szabadságot, az emberhez méltó életet. A szabadság, a béke csak lehetőség, nem örökkévaló, nap nap után, újra és újra meg kell érte küzdenünk.
Kívánom, hogy ez a küzdelem sikert hozzon nemzetünknek! Békét teremtsen embertársainknak! Tiszta szívvel vezessen bennünket 1848-49. szelleme!”
Galéria
