Petőfi lelke, életre keltett egy álmot,
elképzelt büszke, szabad, magyar hazát.
A nép szíve, egy új ütemre váltott:
s együtt dobogva, biztatta önmagát.
Aranyosi Ervin
Ünnep egy kisgyermek szemével…
Alig vártuk, hogy az új ruháinkat viselhessük az ünnepélyen. Sok pénzt nyertünk egy versenyen és ebből varrattak nekünk Móni néni és Gergő bácsi szoknyákat, ingeket, mellényeket.
3 hete kezdődött minden…
Ildikó néni órákon át írt valamit és Móni nénivel állandóan sutyorogtak. Ilyenkor már tudjuk, hogy készül valami. Csak szófoszlányokat hallottunk: Petőfi, Kossuth, 12 pont, forradalom. Tudtuk, hogy eljött az idő és kezdődnek a próbák.
Móni néni kérésére pár nap alatt megtanultunk minden szerepet. Nem csak a saját szövegünket kellett megjegyezni, de a társainkét is. Sosem lehet tudni…
A szerepek gyorsan életre keltek a gyakorlások alkalmával. Volt Petőfink, Kossuthunk, Aranyunk, káplárunk, narrátorok és szavalók.
Gergő bácsi koreográfiája teljessé tette a műsort. Új lépéseket tanultunk, pörgettük-forgattuk a lányokat, komoly erőpróbákat teljesítettünk az órák során.
Minden nap verseltünk és táncolunk, sokszor a lábunkat sem éreztük, de tudtuk, ha kész lesz, megint nagyon jó lesz.
És egyszer csak megelevenedtek a színpadon a férfiak, akik katonának állnak, a leányok, akik elsiratják őket, a költő, aki talpra állította a magyarokat, a politikus, aki buzdította a népet. Történelmet táncoltunk…
A kokárda, melyet az ünnep tiszteletére viseltünk, minket is képviselt.
Az erőt, mellyel felkészültünk, a hűség a hithez és a reményt, hogy sosem feledjük honnan jöttünk, mit tanultunk.
A remény Istene töltsön el minden örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek ereje által bővelkedjen reménységben.
69. Róma 15:13
Felkészítő tanárok: Havasi Mónika, Garai Ildikó, Győri Sipos Gergő
Fotó, video: Garai Gábor
Galéria
